Az év ásványa, ősmaradványa, gombája, növényei és állatai

 

Immár tizedik éve mutatjuk be az Óvodai Nevelésben az év fáját, madarát, hatodik alkalommal az év vadvirágát, negyedszer az év rovarát, harmadszor az év halát, kétéltűjét, hüllőjét, emlősét és gombáját. Ebben az esztendőben kerül sor másodszor az év ásványának és ősmaradványának az ismertetésére. Különböző szervezetek vagy intézmények egy-egy élettelen illetve élőlénycsoportból több fajt, általában háromfélét ajánlanak a lakosság figyelmébe. Internetes szavazás döntötte el a sorrendet (szerkesztőség). Az első helyezett az év ásványa, ősmaradványa és élőlényei.


Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) a 2015-ben elindított, az év ásványa és az év ősmaradványa programját 2016-ban is folytatta. Az Ásványtani-Geokémiai, valamint az Őslénytani-Rétegtani Szakosztályának vezetősége által megnevezett „jelöltek” közül, a szavazatok alapján a 2017. év ásványának a kvarcot, ősmaradványának pedig a barlangi medvét választották.

kvarc szilícium-dioxid (SiO2), a kőzetburok legelterjedtebb, kemény, az üveget megkarcoló ásványa. Kovasavban gazdag magmás és átalakult kőzetek, a homok, a homokkő és a kavics fő alkotója. A telérekben gyakori érckísérő (meddő) ásvány. Kristályai sokszor nagy méretűek. Ezek legszebb darabjai múzeumok ásványgyűjteményeinek féltett kincsei.

 

 
Sokféle színtelen (pl.: hegykristályhegyikristály) és a bennük lévő ásványoktól színes változata van. Egyszínűek a pl.: lilás-ibolyaszínű ametiszt, a rózsaszín rózsakvarc, a sárga citrin. Többszínűek pl.: a vörös, zöld, sárga jáspis, a sárgás- és feketésbarna füstkvarc. Többségük átlátszó, áttetsző, de van közöttük finom szálakkal átszőtt, sávozott, fényjátékot mutató ásvány is. Különböző színű sávos rajzolatú az achát, fehér-fekete sávos az ónix, sárgásbarna, feketésbarna rostokat tartalmaz a tigrisszem, kékesszürke, sárgásbarna fénylő rostok szövik át a sólyomszemet stb. A kvarckristályok egy része ismert drágakő.

A különböző kvarcmódosulatAmetisztoknak – így például a hegyikristálynak, ametisztnek, jáspisnak, onixnak – fontos szerepük volt az emberiség kultúrtörténetében. Egy részüket az ókorban és a középkorban pecsételőként, talizmánként, hatalmi jelképként (ilyen például a mi koronázási jogarunk hegyikristály gömbje), ékszerként, keresztény kegytárgyak díszítőjeként alkalmazták. Híresek a görög gemmák (metszett vagy vésett drágakő, féldrágakő), amelyekre mitológiai alakok, állatok, emberek képeit stb. vésték. A drágakövekhez hiedelmek is kötődnek.

Füstkvarc

A kvarc ásványt napjainkban az üveggyAzuritártásban, kvarcórákban alkalmazzák, szilíciumtartalmát pedig a számítógépekhez stb.. Homok és sóderkavics formájában építőanyag.


barlangi medve a Kárpátok sárkánya. Ez a faj a barlangi oroszlán, az óriásszarvas, a gyapjas orrszarvú és a közismert gyapjas mamut mellett a jégkorszak jellegzetes állata volt. Emberőseink velük is harcoltak. Ették a húsát, bőréből ruhát készítettek, elfoglalták tartózkodási helyét, a védelmet nyújtó barlangokat.

 

Barlangi medve

Miért gondolták és nevezték a középkor emberei sárkánynak?

A barlangok mélyéről előkerült csontmaradványaik igen jelentős nagysága miatt. Félelmetes méretű a koponyájuk tetején izomtapadást biztosító taréj, az állkapcsukban lévő szemfog, végtagjaik csontjai stb. is. Hozzájuk számtalan csodás történetet kapcsoltak, amelyek legendaként éltek századokon át. Természetesen már a 17-18. századi utazók és természettudósok között is voltak olyanok, akik a csontok gazdájának a jegesmedvét illetve a barlangi medvét tartották.

Barlangi medve csontváza

Milyen volt a barlangi medve testalkata, a méretei, mivel táplálkozott? Erre a kérdésre a választ a barlangi agyagban rögzült lábnyomai, az ott felhalmozódott csontjai, fogazata és nem utolsó sorban az ősemberek barlangrajzai, kövekre karcolt medveábrázolásai adják. Gumós felületű zápfogai valószínűsítik mindenevő voltát. A növényi részek mellett vélhetően csigákkal, rovarokkal és az erdő emlős vadjaival is kiegészítette étrendjét.

A barlangi medve maradványai sík területekről is előkerültek. Ez bizonyítja, hogy nem csak barlanglakó volt.

Hazánkban mindkét élőhely típusból ismertek csontleletek. Híres lelőhelyek például a bükki Istállőskői-barlang és az Érd határában húzódó Fundoklia-völgy. A barlangi medvék a jégkorszak utolsó glaciálisában (hideg időszak) haltak ki.

 


Az év gombájára a Magyar Mikológiai Társaság tett javaslatot. A verseny győztese, a világító tölcsérgomba lett. Nevét különleges tulajdonságáról kapta. A felszínre kerülő gombafonalak, ritkán a kalapjának pereme, illetve lemezeinek széle lumineszkál, azaz világít a sötétben (a jelenség neve biolumineszcencia).

Világító tölcsér gomba

Ez a gombafaj közepes vagy nagytermetű, élő vagy korhadó fák, fatönkök tövében, tuskóján, tönkjén, vagy mellette csoportosan növő, feltűnő alakú és színű.

Kalapja kissé féloldalas, széle aláhajlik, begöngyölt, kezdetben domború teteje, később erősen tölcséres lesz. Mérete igen változó, általában 4-20 cm széles, de nem ritka az óriásnövésű sem. Színe az élénk narancssárgától a narancsvörösön át akár sötét vörösbarna is lehet, a közepe sötétebb. Sárgára fakulhat. Felülete száraz, fénylő, bőrszerű.

Termőrétege lemezes, lemezei sűrűn állók és mélyen lefutók. Spórapora fehéres.

Tönkjének alakja lehet egyenes vagy lefelé vékonyodó, kissé görbe. Általában a hossza 4-20 cm, vastagsága 0,5-2 cm. A felülete szálas, csíkos, néha bordás. Színe kissé világosabb a kalapjáénál.

Húsa rozsdasárga, sárga, narancssárga, mereven rugalmas.Gyengén, jellegzetesen avarszagú.

Melegkedvelő, hazánkban gyakori, júniustól novemberig előforduló faj. Esős, meleg nyári és kora őszi hónapokban olykor tömeges. Száraz időben is előjön.

A rókára emlékeztető színe miatt gyakran összetévesztik az ehető sárga rókagombával és a  szintén ehető rozsdasárga és sereges tölcsérgombával. Mérgező, de a mérgezése többnyire nem súlyos. Elfogyasztása után 1/2-3 órával rosszullét, hányás jelentkezik, májkárosodás is felléphet.

Óvodásaink figyelmét hívjuk fel a változatos és szép gombákra, de kerüljük a gombagyűjtést!


Az év vadvirága mozgalom eredetileg magánkezdeményezésként indult, időközben azonban túlnőtte annak kereteit és a Magyar Természettudományi Múzeum szakmai felügyelete alá került. 2017-ben az év vadvirága a kikeleti hóvirág lett.

Hóvirág

Népies nevei: árvavirág, fehér tavaszika, gergelynapi virág, egyes vidékeken ‘gyócsé’.

Egyike a legkorábban, már februártól nyíló virágainknak. Ezért vált a tél végének szimbólumává, a tavasz hírnökévé.

Megtalálható Európa középső és déli részein, valamint a közel-keleti régióban. Nálunk őshonos.

Az Európai Unió tagországaiban, így hazánkban is 2005-ben védetté nyilvánították. Ennek indoka a túlzott mértékű, főként a Valentin naphoz és a Nőnaphoz kötődő gyűjtése volt. Egy szál értéke 10 000 forint, amely a hagymájára is vonatkozik.

Természetesen saját kertben lehet kereskedelemben vásárolt hóvirágot termeszteni, amit le is lehet szedni.

A kikeleti hóvirág a nyirkosabb erdők és cserjések tápanyagban gazdag talaját kedveli. Helyenként tömegesen fordul elő hegyi patakok partján, ligeterdőkben, ártéri erdőkben, patakvölgyekben.

Évelő, hagymás növény. Hagymája kicsi, 1-2 cm nagyságú, barna pikkelylevelek borítják. Két levele hosszúkás, csúcsuk lekerekített, szélük sima, alapjuk a szárat hüvelyszerűen átöleli. A közöttük felnövő felálló, levél nélküli (tőkocsány) hosszú, egyenes, hengeres szár egyetlen fehér, bókoló virágban végződik. Az kívülről három nagy hófehér, tojásdad alakú, belül, szintén három, de kisméretű, tölcsérformán összenőtt lepellevélből áll. Az utóbbiakon zöld foltokat vagy rajzolatot találunk.

Az alaptípustól lehet eltérés a virág felépítésében, a lepellevelek körönkénti számában, a virág színében és rajzolatában, sőt még a foltok formájában is. Botanikus kertekben, hóvirágkedvelők kertjeiben mintegy 300 féle formát és változatot tartanak számon.

A fák kilombosodását követőn – májusban – a föld feletti részei elszáradnak, és a következő tavaszig visszahúzódik a hagymájába.

Hagymája több alkaloidot is tartalmaz, amelyek között vannak gyógyhatásúak és mérgezőek. Szaporítása magról és fiókhagymával történhet.

A keresztény kultúrában hóvirággal szokták ábrázolni Máriát. Hófehér színével a remény és a vidámság jelképe. Állítólag a paradicsomból kiűzött emberpárt látványával ez a növény vigasztalta. Virágnyelven a jelentése “Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben!”.

Természetes élőhelyükön a nyíló hóvirágok az erdei sétákon és kirándulásokon mindenkinek felejthetetlen élményt jelentenek. Kiemelkedő szépségű az Alcsútdobozi Arborétum hóvirágnyílás idején.

 


Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 20 éve indította el az év fája kezdeményezést, amelynek célja a figyelemfelkeltés és a megóvás. Évről-évre olyan erdészeti jelentőségű fafajok kerülnek előtérbe, amelyekre addig nem figyeltek kellően.


2017-ben a vadalma, nevezik még erdei almának is lett az év fája. Népies neve „vadóka”.

Vadalma

Az OEE a fafaj széles körű megismertetésére ebben az évben az erdészeti erdei iskolák számára vadalma tematikájú szemléletformáló játékokat fejleszt.

Elterjedt egész Európában, Skandinávia déli részéig, valamint a Brit –szigeten Skóciáig. Nálunk őshonos. Nem gyakori, sehol sem erdőalkotó, gyakran magányosan álló.

Fényigényes, üde talajt kedvelő, szárazságtűrő, 5-10 méter magasra növő, bokor vagy kis termetű fa.

Törzse általában alacsony, sokszor görbe, csavarodott, a fa életkorának végén átmérője 20-25 cm. Kérge világosbarna, erősen repedezett, már a fiatalabb fákon is pikkelyes. Koronája kusza, visszahajló ágrendszerű, nagyon szétálló, szabálytalan. Levelei kerek tojásdad vagy megnyúlt, ovális alakúak, a levél széle csipkés vagy fogazott. Fonáka, eltérően a házi almáétól alig vagy csak kissé szőrös.

Április második felében, esős, hűvös időben később, a lombfakadással egy időben virágzik, mindössze egy hétig. A virágok erős illatúak, általában fehérben, de a rózsaszín különböző árnyalataiban is pompáznak. Napközben méhek, reggel, este és hűvös napokon darazsak, éjszaka az éjjeli lepkék porozzák be.

Kemény húsú, kicsi, gömbölyű almatermése szeptember, október hónapokban érik, színe zöldessárga, napsütötte oldalán pirosas, íze fanyar, savanykás.

A télre készülődő erdei vadaknak, így például a szarvasoknak és vaddisznóknak fontos őszi tápláléka, de kedvelik a madarak és a kisemlősök is. Emberi fogyasztásra szintén alkalmas. Főként a múltban a gyümölcséből zselét, almabort, pálinkát és ecetet készítettek, valamint a magas a C-vitamin tartalma miatt láz, megfázás és hasmenés elleni teát.

Fája jó minőségű, könnyű, barnás színű, kemény, szívós és ellenálló. Ezekből következően sokoldalúan hasznosították. Így például fogaskerekek fogait, szántalpakat, vonalzókat, rajztáblákat és bútorokat készítették belőle.

Mivel sok élőlény kötődik hozzá, ezért napjainkban fontos szerepű az erdei biodiverzitás megőrzésében. Klímatoleranciája, kórokozókkal szembeni ellenálló képessége következtében a jövőben fokozódni fog oltóanyagként való felhasználása a nemes almafajták szaporításánál és rezisztencia-nemesítésében.

Festő növény. Kérgének és levelének főzete a gyapjút és a „húsvéti” tojást sárgára színezi. Őszi leveleinek főzete homokszínt ad.

Almaágat kaptak jutalmul az olimpiai játékok győztesei i.e. 748-ig. A vadolajág adására csak akkortól, a 7. olimpián tértek rá.

Az alma a bibliai bűnbeesés, a tiltott tudás és szerelem, a magyar népköltészetben pedig a nőiség jelképe. Az uralkodók egyik attribútuma (jelzője) az országalma.


Magyar Rovartani Társaság által javasolt három rovarfaj közül a szavazási versenyt a nagy szarvasbogár nyerte. Így 2017-ben hazánk legnagyobb termetű bogara lett az év rovara.

A nagy szarvasbogár

(Figyelem! Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár!)

A faj különböző tölgyes társulások, idős tölgyekben bővelkedő parkok, arborétumok lakója. Ivari kétalakúság (dimorfizmus) jellemzi. A hím és a nőstény egyedek testalkatban, test-és rágóméretben, táplálékszerzés módjában, élettartamban térnek el egymástól.

A nőstény 2,5-5 cm hosszú, a hím elérheti a 8 cm-t is. A hím jelentős erőt képviselő „agancsának” – módosult rágója – a nőstényekért vívott harcban van szerepe. Az agancs ereje látványosan demonstrálható a két szára közé helyezett papírdarabbal, falevéllel stb. A nőstények a kicsi, de szintén erős rágóikkal képesek a tölgyek vastag kérgét megrágni, így jutnak hozzá táplálékukhoz, a fa édes nedvéhez. A hímek nem tudják megsérteni a fák kérgét csak a szaglószervükkel találják meg a sérülésekből csordogáló fanedvet és alsó ajkukkal nyalogatják fel azt.

A hímek test- és rágómérete lárvakori táplálékuk mennyiségétől függ.

A nőstények beteg, vagy elhalt tölgyfák gyökerei közé vagy kivágott tuskóinak környékére, a talajra rakják petéiket. A lárvák 3-5 évig fejlődnek, holt faanyaggal táplálkoznak. Lárvakoruk végén a maguk építette bábkamrában bábozódnak be. A belőlük ősszel kibújó imágok, a következő nyár elejéig a talajban maradnak. Ezért a rövid ideig élő – a hímek 4-5 hétig, a nőstények pár héttel tovább – kifejlett egyedek csak nyáron figyelhetők meg.

Természetes ellenségeik a varjak, a szajkók, a szarkák, a rókák, a vaddisznók stb. amelyek az imágók mellett a szarvasbogár lárváit is fogyasztják.

A hazánkban őshonos harcsa, más nevén lesőharcsa lett az év hala. A javaslattevő a Magyar Haltani Társaság volt.

Európa legnagyobb – esetenként 100 kg-os tömegű – halának teste csupasz és hengeres. Tarkója, háta kékesfekete, oldala zöldesfekete, világosabb hasán olajzölden pettyezett. Lapított feje és szája igen nagy. Állkapcsában több sorban apró, tűhegyes, hátrafelé hajló fogak vannak. Az azokkal megragadott áldozatait, a halakat, rákokat, békákat, vízimadarakat egészben nyeli le. Nyáron táplálékát kérészekkel is kiegészíti. Fejének másik jellegzetességei az eltérő hosszúságú bajszai. A felső állkapcsán két fehéres színű hosszabb, az alsón négy vöröses rövidebb bajusza van. Farka oldalról lapított.

Főként csendes, mély vizek iszapos aljzatán, kövek, fatörzsek között tartózkodik. A nőstény május-július között rakja le ikráit a parti nádasokba, a vízfenék mélyedéseibe. A hím őrzi az ikrafészket és néhány napig a kikelt ivadékokat is.

Húsa kedvelt emberi táplálék, zsírját régen a bőrgyártásra, úszóhólyagját enyvkészítésre használták.

Horgászatának és halászatának egyik érdekes, régóta ismert és még jelenleg is alkalmazott módja a kuttyogatás (kuttyogtatás). Amikor a halász a víz felszínét nyeles eszközzel ütögeti, jellegzetes kuttyogó hang keletkezik, amelyekre a harcsa támadással reagál olyankor figyelmetlenné válik és így könnyebben fennakad a horgon vagy beleúszik a halászhálóba.

Közmondások és szólások a harcsáról: Olyan nagy a szája, mint a harcsának; Tátogatja száját, mint a harcsa; Pislog  mint a dobos harcsája (Rosszban töri a fejét); Síkos a harcsa farka (Nehéz megfogni, drága).


Az Óvodai Nevelés 2016. évi 3. számában már jeleztük, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya évente váltakozva egy kétéltű, ill. egy hüllőfajt jelöl az év állatának. 2017-ben a kétéltű ajánlásra került sor.

Mocsári béka1

Ebben az évben az év kétéltűje a mocsári béka. Ez a hazánkban még gyakori faj főként a síkvidéki lápokat, mocsaras, nedves réteket kedveli. A nálunk élő populációk a hosszúlábú alfajhoz tartoznak.  Karcsú testű, 6,5-8 cm-es, félénk, rejtőzködő életmódú, a szárazföldön barna, sárgásbarna színű. Fejének két oldalán sarló alakú, „bajusznak” nevezett sötétbarna folt van. A nászruhás hím a vízben „égkék” színre vált.  Két belső, nem kitűrhető hanghólyagjuk van. Nászidőszakban egyesek véleménye szerint röfögésszerűen, másoké szerint csuklásszerűen bugyborékoló hangon brekeg.

Október és március között általában a szárazföldön telel át. A nőstény petéit csomókban, már március végén, április elején tavakba, esetenként pocsolyákba rakja le.

Főként éjjel és hajnalban keresi a nedves növények között táplálékait, a rovarokat, a férgeket az ászkákat, pókokat, csigákat. A faj egyedeit főként a vízisiklók és gólyák fogyasztják.

A békafajok a termékenység, az újjászületés és a nemiség egyik jelképei.

Mocsári béka2

Az előbbiekben jelzettekből következően az év hüllője 2017-ben is az a faj lesz, ami 2016-ban volt, tehát a kockás sikló.

Jellemzését lásd az Óvodai Nevelés 2016. 3. számában.


 


Az MME által meghírdetett fajok közül az év madara címet a tengelic, hazánk egyik legszebb, legszínesebb, kecses, mozgékony madara nyerte.

 Tengelic

nyerte.

Egyéb nevei: stiglinc, stiglic, tarka tengelic, töklinc.

Mindkét nem fejtetőjén a toll fekete, torkán és homlokán piros, fekete szárnyainak közepén széles élénksárga tollcsík húzódik. Válla és háta sárgás, farcsíkja és hasi oldalának nagyobb része fehér tollal fedett. Nem köztudott, hogy a gyermek Jézus kezében lévő tengelic vörös fejtollai, az ő későbbi szenvedéseinek szimbóluma (Hoppál – Jankovics – Nagy – Szemadán, 2010).

Télen a kerti madáretetőket, nyáron az itatókat gyakran felkeresik, olyankor könnyen megfigyeltethetők az óvodásokkal.

A tengelic parkok, kertek, fasorok, ritkás erdők madara. Nyár végén gazos utak mentén is feltűnnek csapatai. Főként az apró gyommagvakat, így az aszatét, a bogáncsét, a bojtorjánét, az oroszlánfogét kedveli. Fiókáit rovarokkal, hernyókkal, pókokkal is eteti.

A hímek már februárban megszólalnak. Magas hangon, gyorsan, trillázva énekelnek. Április első felében állnak párba. A fészket csak a tojó építi finom növényi részekből. Azt a fák oldalainak villájába, bokrok lombkoronájára, szélére rakja. Azt szőrrel, nyárfa pelyhes termésével béleli. Kotláskor a hím begyeiből eteti a tojót.

Nyár végétől már több száz egyedből álló csapatokban repülnek. Ilyenkor könnyen befoghatók. Ezt általában a mediterrán országokban teszik velük, ahol meg napjainkban is, más fajokkal együtt fogyasztják őket. Hazánkban ilyen veszély nem fenyegeti a tengeliceket.

Télen a tőlünk északabbra eső tájakról nagy tömegben érkeznek hozzánk. A nálunk fészkelők nagy része, azonban itt áttelel, csak zord teleken vonulnak a csapatok délebbre. Kedvelt díszmadár.

Herman Ottó a következőket írja a tengelic „szaváról” : „A tarkabarka stiglinc meg értelmesen mondja: Cípity Lőrinc, cípity Lőrinc! / Tyaf-tyaf-tyaf”(1)

Nemes Nagy Ágnes: Mit beszél a tengelic? c. versében is megjelenik az idézett „beszéd”.


A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Vadonleső Programja jelölte az év emlősének, a „hétalvó” mogyorós pelét.

ÁsványokJelzője hosszú ideig tartó teli álmára utal. Dús aljnövényzetű erdőkben, parkokban, cserjésekben él. Kis termetű, mindössze 7-9 cm-es, vöröses szőrzetű, területhű, fürge, szelíd, védett rágcsáló. Nagy, fekete szeme jelzi éjszakai életmódját. Hosszú, 6-7 cm-es, csak kissé bozontos farkával ágról-ágra ugráláskor ügyesen egyensúlyoz. Mozgásában még segítik hegyes, hajlott végű karmai és talpgumói is.

TMogyorós Pele2áplálékát elsősorban a cserjésekben keresgéli. Főként rügyeket, fiatal hajtásokat, nedvdús terméseket fogyaszt. Igen kedveli a diót, és mint azt a neve is jelzi, a mogyorót, Esetenként megrágja a fák kérgét is.

Mogyorós Pele3

Nyári és téli fészket egyaránt épít. A bokrok alján kialakított nyári fészekben születnek utódai. A gyökerek között, talajüregben megbúvó gömb alakú téli fészek a mély álom helye. Fűszálakból, mohákból, levelekből, szőrből áll. Lakója összegömbölyödve, farkával takarózva vészeli át a hideg, fagyos napokat.


Forrás: 

  • Hermann Ottó: Erdők, rétek, nádasok. Móra Könyvkiadó, 1986. 92.p.

Irodalom:

 

Aichele D. – Golte-Bechtle M.: Mi virít itt? Virágkalauz Gondolat, 1991.

Bankovics Attila: A tengelic. Természetbúvár. 2016. 6.sz.

Bartha Dénes: Magyarország fa- és cserjefajai. Mezőgazda, 1999

Brehm: Emlősök – 6.kötet. Kassák Kiadó 1994. Madarak – 14. kötet 1996.

Csapody I. – Csapody V. – Jávorka S.: Erdő-mező növényei. Mezőgazda, 1993.

Diesener, G. – Reichholt, J.: Kétéltűek és hüllők. Magyar Könyvklub, 1997.

Főzy István: Az év ősmaradványa 2017 – A Kárpátok sárkánya, a barlangi medve. Természet Világa, 2017. január

Fejes Erzsébet – Kanczler Gyuláné: A természet ünnepei. Kincs Könyvkiadó, 2003.

Grey-Wilson C.: Vadvirágok. Panem Kft. és Grafó Kft. 1996.

Herman Ottó: Erdők, rétek, nádasok. Móra Könyvkiadó, 1986.

Hevesi Attila: Természetföldrajzi kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, 2002.

Hoppál – Jankovics – Nagy – Szemadán: Jelképtár. Helikon Kiadó, 2010.

Kanczler Gyuláné (szerk.):Növény- és állatismeret. OKKER, 2006.

Kremer, B: Fák. Magyar Könyvklub, 1995.

Korbel, P. – Novák M.: Ásványok enciklopédiája. Ventus Libro Kiadó, 2008.

Laessoe T.: Gombák. Panem Kft. 1998.

Móczár László: Rovarkalauz. Gondolat, 1990

Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Akadémia Kiadó, Reprint Sorozat, 1990

Reichholt J.: Emlősök. Magyar Könyvklub, 1996.

Reichholt J. – Riehm, H.: Rovarok és pókszabásúak. Magyar Könyvklub, 1996.

Sauer, F.: Szárazföldi madarak. Magyar Könyvklub, 1995.

Singer, D.: Madarak az etetők körül. Természetkalauz sorozat. Sziget Kiadó, 2016.

Szónoky Miklós: Ásványok és drágakövek a kultúrtörténetben. Természet Világa, 1997. június

Ujhelyi Péter (főszerkesztő): Élővilág sorozat. 4.,7.,11.,12.,24.,30.,44. kötetek

evvadviraga.mhmus.hu (2017. 01. 25)

http://hir.ma/belfold/2017-ev-vadviraga-a- hovirag/711601 (2017.01.25)

http://erdo-mezo.hu/tag/orszagos-erdeszeti-egyesulet/(2017.01.25)

http://www.mosthallottam.hu/termeszet/ev-vadviraga-2017/ /(2017.01.25)

https://444.hu/2017/01/03/2017-faja-a-vadalmafa82017.01.15 /(2017.01.25)

http://erdeiprogramok.hu/2016/11/17/a-vadalma-lesz-az-ev-faja- 2017-ben/ /(2017.01.25)

http://www.gombanet.hu/az-ev-gombaja-2017-valasztas-eredmenye /(2017.01.25)

http://www.gombazo.hu/faj.php?f=vilagito_tolcsergomba /(2017.01.25)

http://eloben.hu/tudomany/2015-12- 16/vilagito-gombak-magyarorszagon-is-elnek /(2017.01. 25)


Bihariné dr. Krekó Ilona – Kanczler Gyuláné dr.

főiskolai docens, ELTE-TÓK – ny. főiskolai docens, ELTE-TÓK